A munkafüggőség a viselkedési függőségek közé tartozik, és viszonylag hosszú múltra tekintenek vissza a kutatások és az elméleti kutatások.

A kényszeres túlmunka valószínűleg ősidők óta jelen van az emberi társadalmakban; tudomásunk szerint azonban erről a kérdésről nem állnak rendelkezésre szisztematikus tanulmányok. A munkával és a termelékenységgel való túlzott elfoglaltság, amely gyakran kapzsisággal, túlzott aggodalommal és szorongással függ össze, vitathatatlan legalább az ie 5/6. századra vezethető vissza. 

A KLINIKAI ÉS TUDOMÁNYOS ÉRDEKLŐDÉS IDŐVEZETE

1903 Pierre Janet a perfekcionista aggodalmakhoz kapcsolódó „pszichaszténiát” írt le (és valami olyasmire hasonlít, amelyet később rögeszmés-kényszeres személyiségzavarnak; OCPD-nek neveznek), amelyet később Sigmund Freud fogadott el. A pszichaszténikusokról megállapították, hogy olyan fizikai problémákkal küzdenek, mint a fejfájás, a hátfájás vagy az álmatlanság.

1919 Sándor Ferenci leírta az ún.Vasárnapi neurózis“. Tünetek sezekhez hasonló pszichaszténikus és egyéb testi tüneteket tapasztaltak között néhány személy azokon a napokon, amikor megpróbáltak pihenni a munkából. Talán ez az első jel a munkafüggőséggel kapcsolatos elvonási tünetekről a klinikai irodalomban. 

1952 A DSM-I (APA 1952, 37. o.) magában foglalta a kényszeres személyiséget, olyan jellemzőkkel, mint a „rendkívüli munkaképesség” és „a normális relaxációs képesség hiánya”.

1968/1971 A munkamánia/munkafüggőség fogalmát a pszichológiai szakirodalomban az Wayne Oates.

1970-es évek  Már az 1970-es években elismerték a munkamániás tendenciákat nagy horderejű orvosi irodalom.

2013 A túlzott munkavégzés az OCPD azon kevés kritériumainak egyike volt, amelyek a DSM-III-tól a DSM 5-ig (APA 2013) fennmaradtak, és az OCPD-irodalomban gyakran „munkamániának” nevezik (Grilo et al. 2004).