Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a munkafüggőséggel kapcsolatos fogalmak megfogalmazása és kutatása terén. Úgy definiálják, mint viselkedési függőség, amelynek tünetei hasonlóak a szerfüggőséghez, mint például az elvonás, a tolerancia, a hangulatváltozás vagy a konfliktusok. Két fő tényező teszi az egyik legjelentősebb kihívást a szervezetpszichológiában és a közegészségügyben a 21. században. 

A munkafüggőség az egyik legelterjedtebb függőséget okozó magatartás

Először is, a munkafüggőséggel kapcsolatos tanulmányok azt mutatják, hogy ez elterjedtebb, mint a legtöbb egyéb függőséget okozó magatartás. Országtól függően körülbelül 6-201 TP4T munkavállalót érinthet, és az előfordulási különbségek bizonyos mértékig valószínűleg makroszintű tényezőkkel, például a munkaerő-piaci szabályozásokkal, a foglalkoztatás stabilitásával és a szociális ellátórendszerekkel kapcsolatosak. 

A munkafüggőség jelentős egyéni, társadalmi és gazdasági károkat okoz

Másodszor, a munkafüggőség szorosan összefügg a nagy munkaterheléssel, a krónikus és jelentős munkahelyi stresszel és a kiégéssel. Ezenkívül jelentősen befolyásolja a családi működési zavarokat és általában a problémás társadalmi működést. Ráadásul ez általában a termelékenység csökkenésével függ össze. Más szóval, jelentős negatív következményekkel jár az érintett egyénekre, a hozzájuk közel állókra és a munkájukban részesülőkre nézve. Jelenleg elegendő empirikus és elméleti előfeltétel áll rendelkezésre ahhoz, hogy közelebbről megvizsgáljuk a munkafüggőség és a betegség globális terhe közötti összefüggést. Magas elterjedtsége, jelentős és széles körben elterjedt negatív hatásaival párosulva valószínűleg jelentős károkat okoz a lakosság számára, kihat az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre.

A munkahelyi stresszt és a nagy munkaterhelést egyre inkább elismerik, mint a betegségek és rendellenességek jelentős tényezőjét, amelyek a globális betegségteher fő összetevőit alkotják. A kiégés részletesebb meghatározását az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben belefoglalta a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (ICD-11) tizenegyedik felülvizsgálatába, amely a szakmai munka mentális egészségben betöltött szerepének egyre nagyobb elismerését tükrözi.

A termelékenységgel való indokolatlan elfoglaltság az öröm és az interperszonális kapcsolatok kizárásával klinikailag felismert probléma, a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar (OCPD) tünete. Mindazonáltal egyre több bizonyíték utal arra, hogy az ellenőrizhetetlen túlmunka egy addiktív betegséghez, az úgynevezett „munkafüggőséghez” vagy „munkamániához” kapcsolódik, ami csökkenti a termelékenységet, és jelentős károkat okoz az egyénnek és a környezetében élő embereknek. Úgy tűnik, hogy az OCPD az egyik fő kockázati tényező. Mindazonáltal a rendelkezésre álló tanulmányok azt sugallják, hogy a munkafüggőség különálló klinikai entitás és addiktív betegség, annak etiológiájával, tünettanával, epidemiológiájával és lefolyásával. Ennek felismerése mélyreható következményekkel jár a társadalmi felfogására, azonosítására, megelőzésére és kezelésére. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy egyes egyéneknél a tanulmányi függőség a munkafüggőség korai formája.

Eddig korlátozott erőfeszítések történtek a munkafüggőség szerepének vizsgálatára a munkahelyi stressz és a nagy munkaterhelés következményeiben. Jelenleg korlátozottak az ismereteink a munkafüggőség mikro-, mezo- és makroszintű kockázati tényezőiről és a köztük lévő interakciókról. A kutatás és a klinikai ismeretek ezen területe a szisztematikus kutatás és a világ minden tájáról érkező szakértők integrált erőfeszítéseinek hiányától szenvedett. Projektünk célja ezen korlátok leküzdése és magas színvonalú ismeretek biztosítása a munkafüggőségről.

Ebben a részben a legfrissebb tudományos adatokon alapuló áttekintést talál a munkafüggőségről.